Minden kapcsolatnak megvannak a maga kis szakítóküszöbei, amikben igen könnyen meg lehet botlani. Vannak komoly problémák, amikor tényleg el kell köszönni egymástól, de van, amikor csak bénázunk magunkban apróságokon. Ne dőlj be a hisztidnek!

 Könnyen elkapja az embert a szakíthatnék például költözködés közben, amikor kiderül, hogy a másik nem hajlandó újságpapírba tekerni a kincset érő borospoharakat, vagy egymásra dobálta a cipőket, netán szemétnek nézett és levitt az utcára egy zsák kedvenc ruhát. Vagy az új lakásban TELJESEN más elképzelései vannak a berendezésről, és hallani sem akar kompromisszumokról. Úgyis ott áll minden bedobozolva, csak szépen kétfelé hordjuk és kész, mondja ilyenkor a kisördög. Kuss, kisördög, épp az álomotthonunkat építjük, csak épp nem megy olyan mosolyogva, hófehér trikóban (WTF) mint ennek a két modellnek.

 Aztán nem szabad például Ikeázás közben szakítani. Gyakrabban megesik mint nem, hogy ami romantikus, andalgó bevásárlásnak ígérkezett, az egymás felé sziszegett mondatokban és mérőszalagok csapkodásában csúcsosodik ki. Aztán hazafele vonalszájjal lehet ülni a kocsiban, ahelyett hogy egymást etetnétek porcukros fánkkal, ahogy azt a reklámok és családi filmek szerint illene ilyenkor.

 És ha valami csoda folytán még egy párként értetek haza, akkor ott a következő megugranivaló, a hihetetlen egyszerű, egyemberkés összeszerelési útmutatók. Aha! Szóval miközben egymásra morogtok csavarozás közben, ne az legyen az első gondolatod, hogy egyáltalán nem illetek össze, és értelmetlen küzdeni a kapcsolatért. Még akkor sem, ha hajnali egykor rájöttök, hogy fordítva szereltétek össze a szekrényt, és lehet kezdeni elölről.

 Apropó, hajnal! Hajnali kettőkor, részegen TILOS szakítani. Bármennyire is úgy tűnhet, megtaláltad a kapcsolatotok óriás, leküzdhetetlen hibáját, amitől düh, elkeseredettség, majd végtelen szomorúság fog el, majd jön az elhaló sohanemszerettél óbégatás  -mindez másodpercek leforgása alatt-, hajnali kettő után már nem szabad szakítani, se olyan dolgokat mondani, amiket örökre bánni fogsz aztán. Ha olyan nagy a baj, megnyugodhatsz, reggel is ott fog várni!

 Klasszikus megfejtés, de ha tudod magadról, hogy a PMS áldozata vagy (kapcsolódó olvasnivaló fiúknak), akkor a menstruációd előtti napokban kezeld fenntartással a hangulatodat. Ha például ilyenkor arra gyanakszol -de minden hónapban!-, hogy a másik már rég nem szeret és sajnálatból van már csak veled – nos az szinte tuti, hogy hülyeség. Pár nap, és minden helyrejön!

 Amikor a másik nem úgy mondja, hogy szeret. Hát ezt nem is feszegetnénk, vannak radarok, amik tényleg megérzik  apróságokból is a problémákat, és vannak ugye azok, amik mindenre bejeleznek tévesen.

 Amikor a másiknak kemény időszaka van. Néha mindenkit elkap egy-két húzósabb hét, rosszabb esetben hónap: néha melós stressz vagy épp időszakos munkamániás függés, vagy épp egészségügyi problémák miatt fordulunk ki egy időre magunkból. Pár önsajnáló pillanatig természetesen szabad ilyenkor Hufnágel Pistiről álmodozni, de aztán jöhet a valóság, és a másik támogatása.

 Aztán például karácsonykor is elég béna szakítani. Na nem csak az ajándékok miatt, hanem mert az év végi stressz, meg a tömény rokontalálkozók mindenkiből kihozzák az állatot a hisztit. Saját feszültségünket könnyen átnyomjuk a másikra és viszont, és a „nem kérek több bejglit” pillanatok alatt oda vezethet, hogy „te sose figyelsz rám” – ez meg jó esetben nem igaz, csak jó lenne végre kimenni levegőzni, de a szénhidrátsokk eddigre már elvette az eszünket.

 Nyaralás közben meg aztán végképp nem ér szakítani! Ilyenkor mindenki vadul próbálja kipihenni magát, és párhuzamosan olyan kalandokba vágni, amikre év közben nincs idő. Ez egy embernek is épp elég elvárás, hát ha még a másiknak is meg kell felelni! Duzzogva strandolni és szakítást tervezni, mert nem indultatok neki teljesítménytúrázni – bénaság, és jobb, ha leosztjátok inkább szépen a napokat, ha van egy közösen kitalált klassz tervetek, mindenki jól járhat.

 És ott van a legszemetebb, a „túl szép, hogy igaz legyen.” Minden tökéletes, boldogság van és szeretet: ilyenkor elkezdünk morfondírozni azon, hogy ez tuti hamarosan tönkremegy, nem mehet ez ilyen jól, nem igaz? Na, ismeritek?