Hogy hányas a lábad? M-i-cs-o-d-a???

Amikor mindenki megjegyzi: „Nahát, milyen pici a lábad!”  Ó, tényleg? Észre sem vettem.

  Végre találsz a méretedben egy csodálatos cipőt, majd körbenézel és rájössz, hogy épp a gyerekcipők között ácsorogsz. Egy idő után már egyenesen a gyerekosztályon keresgélsz. Persze nagyon aranyosak tudnak lenni a pánttal, csattal ellátott topánkák is, de végre olyan cipőt is szeretnél hordani, amit nem kell csatolgatni, csak egyszerűen belebújni. Mint a felnőttek!

Csillogó szemekkel rohansz a vadonatúj nyári szandálokhoz, már csorog a nyálad, majd lelombozva állapítod meg újra és újra, hogy a nagy cipőgyárak hazájában csak és kizárólag olyan nők élnek, akiknek a lábmérete 37 és 44 között van.

Ha csodával határos módon néha mégis találsz egy klassz topánkát, el is dicsekszel vele az összes ismerősödnek, akik rád bámulnak és kuncogás közben megjegyzik, hogy az ötéves gyereküknek nagyobb cipő kell. Kösz, elég lett volna, ha megdicséritek, hogy csinos!

Megtaláltad a tökéletes cipőt nyárra: jól áll, tetszik a színe, megfizethető. Boldogan hazaviszed, és már csak használat közben derül ki, hogy túl bő a keskeny lábfejedhez és össze-vissza dörzsöli a lábad a csúszkálás miatt. Kezdődik az egész elölről.

Amikor még jó rád a 35-ös cipő, amit anyukád hatodikban vett neked.

One size zoknik – amikor a sarokrészük a felér a lábszáradig…hát ezek se neked készültek.

Amikor egyszerűen megkérdezik, hogy hogy tudsz egyáltalán cipőt találni a lábadra.
(Nem akarok róla beszélni.)

Amikor meglátják a tornacipős kulcstartódat és viccesen megjegyzik, hogy ez a cipő talán jó lesz a lábadra, csak vedd meg a párját is.

De a legjobb mégis akkor, amikor megtalálod a leárazott kupac alján fillérekért a tökéletes méretű, tökéletes cipőt! Igen, ami mindenki másra túl pici volt.

Köszi, Szti!