Ha minden jól ment, akár két hét szünetet is tarthattál az ünnepek alatt, habzsidőzsivel és lustálkodással. Most viszont annál kegyetlenebb lesz visszazökkenni a munkába és a hétköznapokba. Jön a Gyűlölet Hete.

 Amikor reggel 7-kor csörög az óra, azt sem tudod, hol vagy. Kis gyűlöletgombócként vonszolod ki magad az ágyból, hiszen két hétig 11-ig az ágyban fetrengtél. Úgy érzed, soha nem fogsz tudni visszaszokni a korai keléshez, és már a felmondást tervezgeted.

 Arcod, amikor a főnököd a félórás karácsonyi sztorizgatás után rátér a tennivalókra:

 Sértetten be is kapcsolod a számítógépedet, és ekkor rájössz, hogy két hét alatt sikerült elfelejtened a jelszavadat.

 Ja és persze maga a munka: az ügyfelek és a főnökség is kipihenték magukat, és előttük vannak az idei tervek, úgyhogy újult lendülettel árasztanak el mindenféle feladattal. Próbálod átlátni az előtted tornyosuló munkamennyiséget, valami stratégiát kialakítani, hogy melyikkel is kéne kezdeni, közben azon töprengsz, hogy be kéne vezetni a visszaszoktató hetet, amikor csak napi 4 órát jártok be, és csak kedvesen csevegtek a munkákról.

 Kitágult a kis gyomrod, mondjuk ki: beles lettél. Hozzászoktál a három fogáshoz meg a napközbeni csipegetéshez – most már annyit csipegetsz, mint egy megtermett keselyű. Úgyhogy már reggel 10-kor azon gondolkozol, hogy leugrasz a közértbe valami nasiért, hogy kibírd ebédig.

 Ja és persze a bejáratott edzésrutinodat is felrúgtad. Pontosabban nem is felrúgtad, mert az is mozgást és energiabefektetést feltételez. Egyszerűen csak elengedted ezt a kérdést, ami miatt mostanra persze eltunyultak az izmaid is. És közben utálod magad, amiért a fogadalmaddal ellentétben nem kezdtél spártai életmódba január 1-jétől. (Eláruljuk, mi sem!)

 Ebédhez innál egy kis tojáslikőrt vagy pálinkát, mint az ünnepek alatt végig. Viszont élsz a gyanúperrel, hogy emiatt furán néznének rád az irodai konyhában, úgyhogy sóhajtva lemondasz róla.

 Hiányzik a délutáni alvás. Azzal a felkiáltással, hogy ellenőrizned kell a gép kábeleit, lesunnyoghatsz az íróasztal alá, hátha nem veszik észre, hogy pihenteted a szemed egy félórácskát.

 Meló után mehetsz visszacserélni a nem megfelelő méretű karácsonyi ajándékokat. A leárazások miatt akkora a tömeg az üzletekben, hogy nagyon nézelődni sincs erőd, gyorsan becseréled valamire, miközben magadban hörögsz.

 Már este 10-kor halálosan fáradtan az ágyba zuhansz, és arra gondolsz, hogy ez az év legnehezebb munkahete, az élet egy kilátástalan mókuskerék, és még 50 hetet kell várni, hogy megint jó legyen.