Minden diák – igen, még a stéberek- száján is legalább egyszer, de inkább többször kicsúsznak ezek a mondatok…

 „Van egy tollad?” – Vagy otthon hagytuk, vagy elveszett, a lényeg, hogy valakitől biztosan lehet szerezni.

 „Hány óra van?” – Mindegy, hogy matekórán, fizikán, vagy bármelyik másikon, de már az első öt perc után is képesek vagyunk megkérdezni, hátha csak úgy „elszaladt az idő”, amíg nem figyeltünk.

 „Írunk?” – Rövid  kis szó ez, mégis drámai helyzeteket szülhet.

 „Hányas lett? – Jó képben lenni, meg azért mégiscsak megnyugtató, ha nem csak mi kaptunk rossz jegyet, hanem az osztály esze is -vagy épp ellenkezőleg-, csak eldicsekednénk az ötösünkkel.

 „Volt házi?!” – Tipikus szünetes mondat, és ugyanebben a pillanatban már kapkodjuk is a fejünket jobbra-balra, „merre van az a stréber?”-tekintettel, mert neki biztos kész van, sőt lehet, hogy még valami szorgalmit is bevállalt.

 „Jössz WC-re?” – Egyedül egyszerűen ciki a mosdóba menni, arról nem is beszélve, hogy közben kibeszélhetjük „azt” a helyes fiút a másik osztályból, vagy a többiek aznapi ruháját. Sok megbeszélnivalónk van, na.

 „Elnézést a késésért…” – Elég kellemetlen, mikor kis késséssel befutsz, és az összes osztálytársad és a tanár szeme rád szegeződik. Ami meg még kínosabb, ha angol\német\spanyol óra van és az adott nyelven kell elmondani az említett mondatot.

 „Van ma tanár?” – A kérdésre a válasz legtöbbször az „igen”, mi mégis rendületlenül reménykedünk.

 „Nem vagyok valami jól, elmehetek az orvosiba?” – A tesitanárok utálják, a diákok kedvenc kifogása. Általában megengedik – hacsak nem vagy notórius színlelő. Ugye nem?!

 „Van valami kajád?” – Az ultimate kérdés. A padszomszéd szendvicse eleve mindig zöldebb csábítóbb, a cserekereskedelemmel pedig jól el lehet ütni az időt. Szalámis zsemlét egy jó kakaóscsigáért?

Olvasói cikk, köszönjük Vivien!:)