Füstszag, sistergő hagymák és szalonnák illata, egy hideg fröccs a kézben, és felszabadult beszélgetések a várakozás órái alatt – igen, a nyár legszebb gasztrotörténésére, a bográcsozásra gondoltunk.

„Van elég gyújtós?” – avagy az előkészület, amiről sokan hajlamosak megfeledkezni, aztán emiatt elhúzódik az egész főzőcske, mert mindenki lelkesen kajtat még száraz fadarabok után.

„Szépre száll a füst!” – a bográcsozás Murphy-törvénye, hogy a füst mindig arra száll, ahol a legtöbben tartózkodtok. És persze az ekkor elhangzó népi bölcsesség is kötelező érvényű.

„Haggyadmá leégni parázsra!” – avagy tökéletes hőfokbeállítás nélkül bizony odakozmált kajákat kapunk, de valaki a csapatból mégis mindig túl lelkesen rátenné a bográcsot a nagy lángokra.

„Van valaki, aki nem szereti a csípőset?” – a szakácsok aggódó kérdése, akik szívük szerint jól megraknák az egészet csípős paprikával, de úgyis mindig van valaki, aki nem bírja, és ezért többször elmondják a tálalás alatt, hogy most nem annyira csípős, és mindenki legyen szíves a saját szája íze szerint utópaprikázni.

„Szerintem egy kis bor még elfér bele!” – bármi is a recept, elfér még bele egy kis bor.

„Ha már megnyitottuk a bort, ne maradjon ránk!” -…mert természetesen ha a kajába kell bor, akkor a szakácsba is.

„Nnnna, még 20 perc!‘ – avagy a legtöbbször hallott bullshit a bográcsozás során, ami minden kóstolás után újra elhangzik, miközben az éhes résztvevők korgó gyomorral nézik meredten a műveletet.

„Rázzad, ne kavarjad!” – avagy a legfőbb közös pont egy magyaros kerti partiban és James Bondban: a hús és egyéb matériák állagóvása érdekében sokan csakis a bogrács forgatásával, rázásával keverik a masszát (persze ez recepttől is függ), és másokat is előszeretettel figyelmeztetnek ennek fontosságára.

„Szaft még mehet?” – avagy a tökéletes boldogság előtti pillanat, amikor hosszas várakozás után végre elkészül A Mű, végre sorra kerülsz, és a nagy döntés az, hogy inkább szaftosan/levesen kéred a kaját, vagy több legyen benne a szárazanyag-tartalom. Ilyenkor eléred a zent.

 „Hagyj az alján holnapra is!!” – aki tunkolt már hideg maradék pörköltet friss kenyérrel másnap reggel, az tudja, hogy ez a világ legjobb reggelije, és gondosan hagy egy kis jelzésértékű pörköltet a bogrács alján előző nap.