Helló Erasmus, helló külföldi egyetemek! Sok-sok kihívással kell annak megküzdenie, aki külföldre készül egy-két-vagy több félévre, és ezek közül néhány már itthon, a távoli ismerősöktől és rokonoktól érkezik kérdések formájában. 10 mondat, és amit közben gondolunk. 

„És mit szól hozzá a családod, nem ellenzik?” – Nem, olyan szerencsés vagyok, hogy támogatnak mindenben, hiszen fontos nekik a boldogságom.

„Nem lesz honvágyad?” – De, biztosan lesz. De csak emiatt nem fogok itthon maradni…

„Én tuti nem mernék kimenni…” – Nem baj, szerencsére itt rólam van szó:) És én szívesen és kíváncsian belevágok!

„Nem fog zavarni a sok ázsiai/arab/néger?” – Nem, mert -ezek szerint veled ellentétben- egyáltalán nem érzem magam feszélyezve a különböző rasszoktól, nagyon várom, hogy megismerjem a kultúrájukat.

„De hát a magyar egyetemek is olyan jók…” – Igen, ezért jártam ide is. De engem jobban vonz a gyakorlat-orientáltabb oktatás / sokkal jobban felszerelt laboratórium / több munkalehetőség.

„És egyetem után hazajössz dolgozni?” – Te már pontosan tudod, mit fogsz csinálni 3/4/5 év múlva? Nagyon messze van még, meglátjuk, mit hoz a jövő.

„Nem félsz, hogy elfelejtesz magyarul?” – Erre nem is mondok inkább semmit…

„Mi lesz Micikével / Gézukával? A távkapcsolat nem egyszerű…” – Kedves, hogy érdeklődsz, de ez a kérdés leginkább két embert érint és TE nem tartozol közéjük.

„Nem fogod megbánni?” – De, lehet hogy meg fogom, de ha nem próbálom meg, sosem fogom megtudni.

„Meglátogathatunk majd?” – IGEEN!!:)

Köszönjük a cikket, Rebeka!