Néhány gondolat ami jól jöhet, ha IR-es van a környezetedben, és a kapcsolatotokat továbbra is békésnek és örömtelinek szeretnéd vele megélni.
Kis háttér-információ: mi is az az IR? A hasnyálmirigy által termelt inzulin szerepe, hogy segítse a glükóz felszívódását a vérből a sejtekbe, ezáltal energiát nyerjünk belőle. Viszont IR esetén a sejtek nem kötik meg, nem ismerik fel az inzulint, ezért nem tudja kifejteni a hatását. Így a hasnyálmirigy még több inzulint termel, ami hosszú távon a kimerüléséhez vezet, és előbb-utóbb cukorbeteggé válhatunk. Nem véletlenül nevezik az inzulinrezisztenciát a cukorbetegség előszobájának is.
Nincs annál rosszabb, amikor az embert állandóan kínálgatják, és nem azért nem eszik, mert nem ízlik neki az étel, hanem azért, mert nem eheti. Van, aki egyenesen meg is sértődik, pedig tényleg csak annyiról van szó, hogy IR-esként az embernek szigorú étrendet kell követnie. Ebbe pedig nem fér bele „csak még egy” kanál köret vagy süti (még ha IR-barát, akkor sem eszünk meg egy egész tepsivel). Ezzel maximum lelkiismeret-furdalást tudunk neki okozni, a „De ezt csak miattad készítettem!” – felkiáltásokkal szintúgy.
„Nem olyan édes, miért nem eszel belőle?” – Ha valami nem cuppanósan édes, attól még nem biztos, hogy az IR-es megeheti. Ha fehér/barnacukorral (mindegy, hogy nád vagy répa), ha javarészt finomliszttel készült, akkor nagyon tanácsos kerülnie még akkor is, hanem édes, hanem sós. Illetve bízzuk rá, biztos tudja, hogy miért nem eszi meg, ha nem teszi!
„De hát ez 100%-os gyümölcslé, miért nem iszol belőle?”- Mert általában minimum 2 dl-t iszik meg belőle valaki, és így máris túl sok szénhidrát van benne, ráadásul gyorsan felszívódó, így szuper gyorsan meg is éhezik utána.
„Akkor legalább gyümölcsöt egyél, az igazán nem árthat!” – Vitamin – és ásványianyag-tartalma miatt szüksége is van rá a szervezetnek, de egy inzulin-rezisztensnek csínján kell bánnia a gyümölcsevéssel: nem csak a mennyiségre kell odafigyelnie, hanem arra is, hogy mikor eszik. A jól összeállított étrend tartalmazza azt a mennyiségű gyorsan és lassan felszívódó szénhidrátot, amely az IR-es szervezet működéséhez elegendő. Szőlővel, érett banánnal, aszalt gyümölcsökkel főleg ne kínáljuk őket!
Besírunk a cukormentesnek és/vagy diabetikusnak árult süteményektől, amelyeknek sokszor fő édesítője az aszaltgyümölcs, ami tömény cukor. Ha pedig belefutunk abba a süteménybe, amit esetleg nekünk megfelelően édesítettek, simán lehet, hogy fehérlisztes. Ááááá!
Amikor egy vendéglátóhely tart diabetikus süteményt, uram bocsá’ pékárut, az maga a Kánaán, de még hálásabbak lennénk, ha azt is tudnák, hogy adott szeletben/darabban mennyi szénhidrát van, mivel édesítették (pl. van olyan, ami iszonyatosan meghajthatja a vendéget), és minderről nem szájelhúzva informálnának minket -már ha egyáltalán-, és nem lennénk olykor gyűlölködő pillantások kereszttüzébe helyezett „problémás vendégek”. Hálló, a vendégeitek alsóhangon 20-30%-a érintett!
Amikor családtagok, barátnők félve merik elmondani, hogy babájuk lesz. Hidd el, őszintén és nagyon is tudunk örülni az örömödnek, még akkor is, ha párszor elbőgjük magunknak, mert mi is sok éve annyira szeretnénk. Ismered a pozitív irigységet? Tudod, amikor nem irigyled a másiktól, vele örülsz, csupán annyira vágysz már Te is erre az élményre, érzésre, hogy akár örömmel végighánynád a 9 hónapot, csak végre átélhesd.
Ok, ne legyünk álszentek, vannak napok, amikor nem vagyunk jófejek, és sikítófrász kerülget a bútoráruházakban andalgó, első gyermeküket váró párocskáktól, a „ránéztek” és X-edjére is terhes ismerősöktől, a popsikenőcsillatú reklámoktól. Körbenézel, és nem érted, hogy mikor lett a fél ország egyszerre állapotos?!
Amikor a sokadik próbálkozás után is csak egy csík van azon az átkozott teszten…
Amikor fogynod kéne, és MINDENT megteszel: diétázol, sportolsz, gyógyszert szedsz (ha kell), és stagnál a testtömeged…még akkor is, ha tudod, és mindenki mondja, hogy ez normális.