Vannak, akik örvendeznek, hogy végre beköszöntött az igazi nyár. Te a hűtött és félhomályos szoba reluxáin át nézed őket.
Megpróbálod előszedni a nyári ruháidat a szekrény mélyéről. Szomorúan konstatálod, hogy egy kiadós vasalási session vár rád.
Az életed filmjében innentől megint állandó háttérzene lesz a légkondi surrogása az otthonodban, az autódban és a munkahelyeden. Heves harcot vívsz azokkal, akik szerint nem kéne rögtön 16 fokra állítani a helyiség hőmérsékletét azért, mert kint 28 fok van.
Amikor próbálsz olyan ruhát ölteni magadra, ami még megfelel a társadalmi normáknak, és nem hívják ki rád a rendőrséget szeméremsértés miatt, de egyúttal minél kevesebb testrészedet fedi, és azoknál is jótékonyan szellőzik.
Kedvenc köztéri műalkotásaid a szökőkutak. Igazából elemi vágyat érzel rá, hogy bájos kis delfinként beléjük vesd a habtestedet.
Fő táplálékod: folyadéééééék! Limonádé, fröccs, sör és vízvízvíz! Természetesen fagyhatárig behűtve és sok hatalmas jégkockával szervírozva.
Ezzel egy időben az étvágyad is elmegy, salátákon és kefiren nyammogva vészeled át a napot. Ebéd = fagylalt.
Belassulsz, mint egy betépett lajhár. Rettenetesen hosszúnak tűnik minden egyes méter, ami még előtted van.
Hát szervusz, régi jó ismerősünk, izzadás! Már épp elfelejtetted, milyen érzés az, amikor átverejtékezed az összes ruhád, az alsóneműt is beleértve, mire beérsz a munkahelyedre. És amikor a legapróbb mozdulat, beleértve a pislogást is, heves izzadásra készteti a tested.
Amikor hirtelen nemcsak a saját, de mások izzadtságszagával is szembesülnöd kell, méghozzá a békávén. Ha eddig nem bicikliztél, most megfordul a fejedben, mert így is, úgy is leizzadsz, de legalább a többiektől nem kell szenvedned.
Megállapítod, hogy itt az ideje áttérni vámpír üzemmódba, azaz csak sötétedés után merészkedsz ki az utcára, amikor már elviselhető az idő.