A vonatozás és Murphy igen közeli viszonyt ápolhatnak egymással, legalábbis a tapasztalat ezt mutatja. De ne legyünk igazságtalanok, vonatozni olykor nagyon jó is tud lenni. És nem csak buliban.
A szerelmedhez vivő vonatút háromszor olyan hosszúnak tűnik, mint egy sima vonatozás.
A vonat késése egyenesen arányos azzal, hogy mennyire sietsz. Ugyanez a helyzet a vágányzárral és a felsővezeték-szakadással.
Ha viszont bugyiig izzadva rohansz, hogy utolsó pillanatban elérd a vonatot, biztos, hogy még be sem állt a peronra és minimum 10 percet késik.
Ha bemondják a 10 perces késést, eszedbe ne jusson elmenni újságot venni/cigizni/wc-re. Amint elég messzire vagy, befut a vonat.
Ha éppen semmi máshoz nincs kedved, mint a vonatutat nyálcsorgató mélázással tölteni, biztos, hogy már a peronon összefutsz egy félismerőssel, aki viszont épp beszélgetni akar. Azt hitted a helyjegyetek máshova szól, és ez megszabadít tőle? Felejtsd el, simán elcseréli.
Minél rosszabb állapotúak a WC-k, annál jobban kell pisilned. Pedig elsőre jó ötletnek tűnt ez a „Sörözzünk a vonaton” típusú lazázás…
Szalonnaszag. Kolbászszag. HÓNALJSZAG!
A vonaton vagy hideg van, vagy őrülten meleg. Középút nincs.
Az éjjeli vonat alvófülkéjének farkastörvénye: bizony, néha a legjobb fej útitársnak van a legnagyobb lábszaga.
A vonat nem vár. Valamint: a szerelemvonatról nincs leszállás!