Eleve ott kezdődik az egész történet, hogy az ember kényszerközösséget vállal egy csomó idegen emberrel, de a faltestvériség ennél sokkal szorosabb kötődést jelent! Egyszer már sorra vettük, mit utálunk a szomszédainkban, de szerencsére a helyzet nem mindig ilyen drámai. Következzen 10 tipikus szomszéd, a legrosszabbtól a legjobbig.

A birtokos szemléletű. Ha van legrosszabb szomszéd, akkor az a „földesúr”, aki az egész házat saját felségterületének képzeli el. Vagyis: lakása a birtokközpont világraszóló bulikkal, a lécsőház a rakodótér az éppen parkolópályán lévő holmikkal, az udvar a park, a gyerek saját bejáratú játszóterével és a szemétlerakattal, és így tovább. Az ilyen emberre csak egy alulról szerveződő, összehangolt támadás hathat! Jó esetben.

A Rossz Család. Sajnos nincs rosszabb, mint egy válófélben lévő, vagy folyton veszekedő házaspár mellett lakni, akik egész nap marják egymást. Az ember lelkiállapotát, főleg a túlérzékenyekét, komolyan próbára teszi, hogy közvetlen közelről kell végignézni két, vagy több elcseszett életet. Az ordítozásokról és a rendszeres ajtóbaszkodásokcsapkodásokról nem is beszélve.

A túlmozgásos. Az isten tudja mit lehet annyit pakolni meg felújítani azon a 40 négyzetméteres lakáson, de egyszer megnéznénk már, vagy kihívnánk hozzá minimum a Lakáskultúrát. Mert ennyi fúrás-faragás és napi szintű bútortologatás (a csi áramlása miatt vajon?) után minimum egy designmennyország lehet itt a félemeleten!

A Hangos. Már kívülről ismerjük a kedves szomszéd veszekedéskor használt szófordulatait és tudjuk, hogy a házi tracklistjében Lady Gaga után mi következik. Amikor elkezdjük dúdolni, gyorsan leállítjuk magunkat és tovább dühöngünk.

A Kitárulkozó. Nála az ajtó egész nap nyitva, így mindent tudunk az életviteléről, a lakása berendezésébe is torkig belátunk, azt is tudjuk, mit főzött ma. „Csókolom, abból a finom illatú dologból kaphatnék egy tányérral? Annyira jónak tűnik!” – a Kitárulkozó alapvetően kedves és simán megkínál.

A tengely közepén helyezkedik el az a bizonyos Jó Szomszéd. A Jó Szomszéd amolyan „okés”, csendes, nincs vele baj, él és élni hagy, de a nevét nem tudjuk. Nem is baj.

A Csendes Nyomozó. Mindig jó, ha egy Csendes Nyomozó – jellemzően magányos nyugdíjas – a szomszédunk, már ha nem mi vagyunk nyomozásának fő célpontjai. Ő ugyanis mindenre tudni fogja a választ, felelősségre lehet vonni a felső szomszédot a szemétlerakásért, de azt is tudni fogja, ha gyanús alakok sündörögnek a ház körül. Ha pedig költözünk, akkor az összes munkást alaposan kikérdezi, hogy nem-e egy gigantikus méretű rablás áll-e a háttérben.

A Social. A ház lelke és közepe, egy élő Facebook. Elég csak átkopogni hozzá, bármikor vendégül lát egy kiadós pletykára. Story magazin? Kinek kell? Tőle megtudhatjuk, ki kiről mit gondol, hogy ki az a fura kalapos új lakó, mért nem látni mostanában a Gézut az Annánál, és a többi. Kis dózisban igazán élvezetes!

A „fazéktestvér”. Ha főzésről vagy háztartásról van szó, szinte szimbiózisban élsz vele. Nem veszel már nagy húsleveses fazekat, neki úgyis van, és évente kétszer elkéred. Őt meg megnyugtatja, hogy ha épp gyümölcsprésre van szüksége, nálad megtalálja. Mindig van számodra kölcsön tojása vagy deci teje (minek venni emiatt egy litert?) és ha magyarázod, hogy hát a töltött káposzta tejföl nélkül…akkor a kezedbe nyom egy dobozzal.

 A „szinte családtag”, vagy a Szuper-szomszéd. Bekopog, ha reggel pékségbe megy, vagy ami még jobb, hoz a kedvenc túrós táskádból. Persze ezt te is megteszed, és boldogan éltek egymás mellett. Még kulcsotok is van egymáshoz, és ha egyikőtök elmegy, a másik öntözi a virágait. Ha pedig hosszabb idő után térsz haza, virág és egy csoki vár az asztalon. Álom? Nem, tényleg van ilyen!