Ha vásárolunk, azaz pénzt szórunk, azaz épp kivesszük a részünk Magyarország gazdaságának felzárkóztatásából, legalább legyen mindenki ultrakedves, és legyen minden tökéletes. Persze sosem az.
Próbafülkék, amelyekben bokáig ér a kosz, hajszálkupacok, pormacskák.
Lábszagú próbafülkék. A legkicsípettebb csajok után maradnak általában.
Próbafülkék, amelyeken ajtó helyett csak egy elszabott függöny lifeg.
Boltok, ahol az eladók elvárják, hogy TE vidd vissza a helyére a ruhákat, amik mégsem kellenek. Ki ne vasaljam?
Próbafülkék roppant gonosz, vagy idióta világítással. Kedves boltbelső-tervezők! Utáljuk, amikor lámpáitoktól a nemlétező narancsbőrmezőink is reflektorfényt kapnak. És az is béna, amikor a fekete designpróbafülkében elhelyezett pink neoncső miatt lehetetlen eldönteni, hogy is áll, amit felpróbáltunk.
Cipők, amiket fáj felpróbálni, mert az oldalukba van beütve a műanyag csipogó.
Ruhák, amiket azért nem fogunk soha megvenni, mert nyomot hagy rajtuk az idióta csipogó.
Ruhák, amik a mellrészüknél már alapozósak.
Hosszú lábú, napbarnított tinik kapják fel azt a pink tapadós shortot, ami után te még gondolatban is csak lopva ácsingóztál. De még gondolatban sem fértél bele, pláne hogy a 38-as méreted egyes üzletekben már XXL-nek számít.
Kiválasztottad. Begyűjtötted. Kivártad a sorod a próbafülkénél. Nekivetkőztél. És nem jó. És nincs a közelben se egy barátnő, se egy segítőkész eladó, aki odahozna neked egy másik méretet. Kezdheted elölről.