Nagyvárosi felsőbbrendűség vs. boldog vidéki városlakó: robbanásra kész elegy, kérjük ne piszkálja!

 „És mikor fogsz FELKÖLTÖZNI Budapestre/Londonba/New Yorkba?” – Köszi a kérdést, de nem tervezem.

 „De nem is gondoltál még arra, hogy elköltözz?” – Nem gondoltál még arra, hogy szeretek itt lakni?

 „És nem unalmas?” – Az életem? De, ráadásul még az ismerőseim is tök érzéketlenek!

 „Hogy tudtok élni McDonalds/Burger King/IKEA stb. nélkül?” – Nehezen, de megoldjuk. Viszont mikor megy ki hozzád a Family Frost vagy autóval a pék? Na ugye!

„Gondolom nálatok az albérletek is sokkal olcsóbbak!” – Igen, és ha szeretnél te is ilyen keveset fizetni, csak ide kell költöznöd!

„Ki kellene próbálnod valami nagyvárost, amíg még fiatal vagy!” – Ki kellene próbálnod, hogy elhiszed a másiknak, hogy szeret ott élni, ahol él.

 „Majd beugrunk az éjjelnappaliba!” – Az éjjelnappali itt este 10-kor bezár, csak szólok.

 „Hogy mentek haza buli után, ha nincsenek éjszakai buszok?” – Hazasétálunk, ott alszunk valakinél, felhívunk egy ismerőst, aki eljön értünk…vagy megvárjuk a reggelt! Itt vidéken így mulatunk.

 „Hogy tudsz itt ismerkedni?” – Szóba elegyedek azzal, aki tetszik.

 „És ti hol vesztek ruhákat?” – Ja, mi nem veszünk, mi itt vidéken megszőjük magunknak!