Valaki mással lakni, aki nem a pasink, eleve kompromisszum, 25 felett legalábbis biztos az. Lássuk, milyen válogatott kínzással készíthet ki a lakótársunk, vagy éppen mi őt. A valósággal való egyezés nem a véletlen műve.

 A rossz ízlésű dekoratőr, aki lelkesen telerakja a közös helyiségeket fröccsöntött, gipsz, saját készítésű decoupage, tolakodóan színes, csillámos,  általában ünnepkörökhöz kötődő dísztárgyakkal és társaikkal.

 Aki megeszi a kincsként őrzött csokidat (Lindt) vagy sajtodat (manchego), és gagyibbat hoz helyette. “Itt ez az Americana, meg vettem ebből a leárazott trappistából is.” Anyád!
 Aki hajszálat vagy egyáltalán, bármilyen testrészéről származó szőrt hagy maga után a kádban.

 Aki kérdés nélkül felveszi (vagy még jobb: kiégeti bulizás közben!) a ruháidat.
 Az, akinek szinte lakótárs lett a pasija, de nyilván nem fizet egy forintot se. A vad pettinget viszont mindig előtted folytatják.
 A mindenen sopánkodó. Az albérletezés kúl életérzését eléggé rontja, ha egy wannabe-vénasszonnyal lakunk egy fedél alatt, aki a felvágottak árától a vacak szórakozóhelyekig mindenről képes lamentálni.

 Nem mosogat, nem takarít. A mosogatóban gyűlnek az általa használt edények, extrém esetben pedig a szobájában halmozza azokat, hogy ne kelljen mosogatnia, te meg nem tudod, miért nem találsz egy villát se a tucatnyiból. Félsz benyitni hozzá, mert rögtön kiszöknek a portigrisek, kajamaradékon élő bogarak.

 A drama queen, avagy a hisztis némagyerek, aki csapkod, cicceg, duzzog, napokig nem szól hozzád, de nem mondja el, mi a baja.
 Mindig akkor fürdik órákat, amikor sietned kéne, és már csak a fogmosás hiányzik.
 Aki kopogás nélkül rádnyit. Remélhetőleg utána ő is olyan kellemetlenül érzi magát, mint te, aki épp bajuszgyantáztál/maszturbáltál/afrotáncot gyakoroltál pucéran.