Amikor nekiállunk takarítani, az esetek egy részében az valahogy olyan, mintha Murphy a nyomunkban járna egy sáros cipőben. Trappolva. És még el is kenve a sarat a parkettán. Veletek is ez van?

A felmosás lehetetlenségének törvénye. Valahogy a tisztaság maga csak felmosás KÖZBEN látszik létezni, rögtön utána beletrappol valaki/előkerül egy eddig megbújt porcica/titkos morzsák szállják meg a felmosott területet. Ha nem is azonnal, pár perccel utána biztosan.

Az megvan, amikor nem gondolod át jól a felmosás menetét és vizes földdel zárod körbe magad egy helyiségbe, mint egy lakatlan szigetre? Az egyértelmű, hogy a telefonod a lakás másik végében van, és elkezd csörögni.

Amint befecskendezed valamilyen tisztító folyadékkal a WC-t – amit állni kellene hagyni persze, – azonnal pisilned kell.

Takarítasz te mindig, rendesen, persze, csak épp most nem volt időd. De persze a szülők éppen MOST toppannak be.

Egyértelmű, hogy a konyha kitakarítása után egy perccel leszel éhes te, vagy valamelyik családtagod.

A felmosás második törvénye: ha indulsz valahová, csak „még gyorsan felmosol előtte” akkor tutira türelmetlen vagy és belelépsz. Harisnyában. Basszus!

A porszívózás közbeni fenyőfa-tűlevél-effektus: a porszívóval vagy a hátaddal meglöksz egy száraz virágot, kókadt fűszernövényt, szárított levendula csokrot, vagy épp pont egy karácsonyfát. És máris kezdheted elölről.

Az okosok is megmondták, hogy ne napsütésben moss ablakot, mert csíkos marad. Ja. Na jó, majd legközelebb.

Takarítás közben egy csomószor előkerül valami. Ami tegnap kellett volna. (Mondjuk ne legyünk igazságtalanok: sokszor olyan is, ami nagyon, de nagyon jó ma is)

 Ha takarítást terveztél, mindig olyan könnyen közbejön valami fontosabb. Érthetetlen, ez nálatok is így van?