Ezt a posztot a buszon, a vonaton, vagy a dugóban olvasod? Helló ingázó testvérünk!

Emberek, akikkel csak reggeli zombimódban találkozol, és ha összefutnátok a városban napközben, lehet hogy fel sem ismernéd őket. „Á szia, te vagy az, akit reggel szürke szemekkel fel szoktam lökni?!”

Amióta ingázol, megtanultál bárhol, bármilyen pózban szundítani még egy rövidet…vagy éppen megnőtt az könyvfogyasztásod. Olyan tempóban falod a könyveket, hogy már megleptek egy e-book olvasóval, vagy szinte tuti hogy ez lesz karácsonykor a fa alatt.

Vannak barátaid, akiknél időről időre felbukkansz, hogy ott aludnál, mert az utolsó buszod/vonatod rém korán megy, hát képtelenség így rendesen bulizni járni?!

Vannak napok, amikor pontosan tudod, hogy le fogod késni a buszt/vonatot, és gyűlölöd a tényt, hogy ilyen messze laksz a várostól. Nyilván lekésed, vagy nem férsz fel.

És vannak napok, amikor minden flottul megy, kényelmesen felkelsz, és mint egy klipben, mindenki tudja a koreográfiát, a busz időben jön, a kaller rádmosolyog, és még helyed is van. Ezeket a napokat aranyszalaggal átkötve őrzöd szívedben – nincs belőlük sok, csak annyit mondanánk.

 Persze az élet nemcsak játék és mese! Minden járatnak megvannak a maga rémfigurái, helyi érdekű őrültjei és büdös nénijei. Minden ingázó emlékszik a pillanatra, amikor először leültek mellé – aztán a másodikra és a harmadikra is.

Azokról a pillanatokról nem is beszélve, amikor rádöbbensz, hogy elaludtál, túlmentél, és az volt az aznapi utolsó járat.

Szerencsére a buszsofőrt már olyan jól ismered, hogy időnként a kedves felesége vagy a gyerekei hogylétéről érdeklődsz, és amikor elmondod, hogy elaludtál, kiröhög, majd suttyomban hazavisz – házhoz. Vonattal sajnos nem működik.

A bérleted az egyik első számú vagyontárgyad – és nem csak az ára miatt, hanem mert neki köszönhetően előbb felszállhatsz, és nem kell a pórnép közé vegyülve jegyet venned. Jegyet? Komolyan?! Elnézést, nekem bérletem van!

Néha elgondolkozol azon, hogy esetleg közelebb költözhetnél, és megspórolhatnád ezt a rengeteg időt, de aztán hazaérkezel, és hirtelen minden a helyére kerül. Lehet, hogy naponta két órát utazol, lehet hogy flexel a szomszéd vasárnap hajnalban, de neked mégiscsak saját fügebokrod, kutyád, és fűszereskerted van!