Írtunk már korábban életünk barátnőiről, de most jöjjenek a legjobbak!

Csak a legjobb barátnőiddel tudsz olyan egy-kétszavas maileket és sms-eket váltani, amik mindenki más számára dekódolhatatlanok. És nem elég, hogy van saját belső poénotok és titkos becenevetek egy csomó emberre, de gyakran lehetetlen másoknak elmagyarázni az egészet, mert ahhoz évekre visszamenőleg ismernie kellene a hallgatóságnak az előző belső poénokat is. Nem. Fog. Menni.

Csak a legjobb barátnőid hajlandóak először elviselni, majd jóindulatúan elfelejteni a legrettenetesebb exeidet. Cserébe te is megteszed nekik ugyanezt a szívességet. Majdnem mindig.

Csak a legjobb barátnőid hajlandóak finoman megmondani, ha egy sztoriban egy fasz kicsit butus voltál, és valószínűleg ők az egyetlenek, akiktől ezt nem csak képes vagy elfogadni, de még el is gondolkodsz rajta.

Csak a legjobb barátnőid képesek akár ismeretlenül is gyűlölni valakit a kedvedért. És ha valami véletlen folytán megismerik ők is a távoli ellenséget, csak összenéztek: „Már mindent értünk.”

Nincs az a testi-lelki funkció, ami rejtve marad előttük. Mindent tudtok egymás szorongásairól, bőrtípusáról és kedvenc krémeiről, időről időre egymáshoz igazodik a ciklusotok és jó eséllyel simogattátok már a másik fejét hányás után azzal, hogy „hát, ez időnként mindenkivel megesik”.

Aztán ott vannak a közös számok. Közös albumok, amiket egymás után tízszer képesek vagytok meghallgatni, és -alkalmasint egyre részegebben- vonyítani a szövegeket, mi több, nagyon átérezni, mennyire mély értelmű dalok ezek.

Közös ruhadarabok. Táskák, körömlakkok. Testvériesen elosztva!

A családodon kívül csak a legjobb barátnőid ismerik az ÖSSZES arcodat: a reggeli szénhidráthiányos gyűlölködőt, a fürdőruhavadász elkeseredettet, és a hiperventilláló lelkesedőt, többek között. Sőt, pontosan ismerik mindegyik állapotod megoldását: ha kell, vörösbort töltenek beléd, ha kell megvárják az első kávédat, mielőtt hozzád szólnának. A legjobb barátaid a legjobb vegyészek is egyben.

Csak a legjobb barátnőiddel vagy képes társaságban párhuzamosan mobilon kommentálni a történéseket, vagy hazamenni egy buliból és még Skype-on gyorsan átbeszélni. Aztán reggel újra.

És ők azok, akikkel időről időre eltervezitek, hogy nyugdíjas korotokban milyen gonosz kis öregasszonyok lesztek, és már előre röhögtök magatokon.