Takaros kis házak, kertek, garázs. Tiszta Született feleségek, mínusz saját kertész, mínusz gyilkosságok. Összeszedtük a kötelező kertvárosi pillanatokat.
Amikor felnyíg szombat hajnalban a flex vagy a szomszéd fűnyírója. Ha ez elmarad, akkor gyanakodhatsz, hogy az apokalipszis lovasai tartanak a kerület felé.
Amikor fellapozod a helyi újságot, és a legeslegizgalmasabb hír egy játszótér felújítása vagy egy új szemetes edény telepítése.
Amikor arról olvasol, hogy egy szuper új kézműves sörös burgerező nyílik a környéken. Ja, nem, hiszen a kertvárosban nincs SEMMI.
Amikor egy hosszabbra sikerült hajnalban rádöbbensz, hogy pont elment előtted az amúgy óránként járó éjszakai, és a, komolyan elgondolkozol, hogy taxit rendelni, vagy szállodába menni lenne drágább b, szeretnél lefeküdni a földre és egyszerűen ott maradni.
Amikor elégedetten körbenézel a kertedben, és egy pillanatra csak nyári estéket és hideg söröket látsz magad előtt. (És egy hosszú percig eszedbe se jut a fűnyírás és a locsolás.)
Amikor reggel a flexelő szomszédra az őrülten csiripelő madarak hangjára ébredsz.
Amikor a városból hazaérve a Saját Garázsodba parkolhatsz, ahelyett, hogy helyekért verekednél. Meg amúgy is, ha nincs kedved beállni, akkor szinte bárhol elférsz a kocsiddal. Bárhol. Ja, és fizetni sem kell érte!
Amikor a nap tetszőleges pontjában találkozhatsz egy arra kocogó emberrel. És sose tudod meg: a környéken -rajtad kívül- mindenki ennyire fitt, vagy egy csomóan átjárnak ide futni?
Amikor rádöbbensz, hogy a barátaid nagyon rég látogattak meg, és amikor rákérdezel, kiderül, hogy legalábbis úgy élik meg a hozzád való kijutást, mintha egy különleges technikát igénylő magashegységi csúcstámadásról lenne szó. H-a-r-m-i-n-c perc. Ki fogjátok bírni.
Amikor este 8 után eszedbe sem jut boltba, vagy egyáltalán bárhova menni. Minek, hát olyankor már nincs nyitva semmi, nem igaz?