Persze, tudjuk, így jön ki a matek a következő heti hosszú hétvégéért, de akkor is a világ igazságtalanságának tűnik, hogy a heti 5 napos munkanapod most kicsit meglódult. A Fejér megye portál cikke.

Amikor már péntek délutánra úgy érzed, hogy erre a hétre is felélted az energia- és munkabíró tartalékaidat, akkor az agyad vagy a főnököd emlékeztet arra, hogy hahóóó, valahonnan még elő kell kaparnod még egy napra valót.

A következő fázis a düh: miért, Uram? Miért pont velem esik ez meg?? (Közben azért nem árt magad emlékeztetni magad arra, hogy mások minden héten melóznak szombaton.)

Búcsút inthetsz a megszokott péntek esti lelazulásnak, hiszen még holnap reggel is ugyanúgy korán kell felkelni és bevonszolni magad a munkahelyedre.

Persze ennél már csak az a bosszantóbb, amikor a haverjaid nyüstölnek, hogy találkozzatok már egy italra, és amikor lepasszolod a dolgot, a fenti okokra hivatkozva, akkor mindannyian eldicsekszenek vele, hogy náluk mindenkit elengedtek, és senkinek nem kell bemennie szombaton. És persze nagyban sajnálkoznak, amitől még inkább egy szerencsétlen lúzernek érzed magad.

Most még jobban fáj a tavasz annak minden illatával és zsibongó ígéretével, hiszen neked a szombatodat is a négy fal között rohadva kell töltened. A jövő heti négy napos hétvége pedig elképzelhetetlenül és felfoghatatlanul messzinek tűnik.

Elgondolkozol azon, hogy szabit veszel ki, hogy ne kelljen bejönnöd. De mégis, szabit pazarolni egy szombatra?

Meg hát eleve, abban reménykedsz, hogy ez nem lesz egy igazi, teljes munkanap, és elsunnyoghatsz egy kicsit korábban. (Legyünk őszinték: SOKKAL korábban.)

Sőt a beérkezést is kicsit későbbre tervezed, remélve, hogy senki nem veszi komolyan a dolgot.

Amikor előre ki kell találnod az ebédstratégiát, mert persze tuti, hogy a sarki kifőzde is zárva lesz szombaton.

És amikor rájössz, hogy rajtad (és még pár buzgán kívül) kívül mindenki otthon maradt, és értelmetlen volt bejönnöd…