„Örülj, hogy te még csak kamasz vagy!” – ha tini vagy, ezt te is minduntalan megkapod az idősebb rokonoktól, ismerősöktől. Mintha a kamaszkor csupa rózsaszín vattacukor lenne!

„De jó, hogy neked nincs más dolgod, mint tanulni!” – Mintha az a napi X óra iskola + Y óra különórák, szakkörök + Z óra otthoni tanulás nem érne fel egy sima munkanappal.

„De jó neked, a te szervezeted még fejlődik, nincsenek ráncaid, és ruganyos vagy.” – Jó, ez a része nyilván elég örvendetes, de mintha a felnőttek elfelejtenék, hogy a kamaszkori testi változások mennyi gyötrelemmel járnak! A semmiből hirtelen felbukkanó mellek, a legrosszabbkor kapott fogszabályzó, fiúknál mutálás, kajla mozgás, amikor nem tudod hova tenni se magadat, se a testednek a környezethez való viszonyulását (= azaz nekimenni mindennek), és a többi furaságot.

Pattanások. Kib*szott pattanások.

„Na és mi leszel, ha nagy leszel?” – jó azoknak a szerencséseknek, akik már 10 évesen tudják, hogy ők fogorvosok/könyvelők/színészek/mérnökök szeretnének lenni. De amúgy a kamaszéviedben a fejed fölött függ a pályaválasztás nyomasztó kényszere, és egyre inkább sürget a környezeted, hogy találd már ki, mihez kezdesz magaddal érettségi után. Viszont honnan kéne tudnod, hogy mivel akarsz foglalkozni a következő évtizedekben, ha még alig kóstoltál bele az életbe?

„És van már csajod/pasid?” – a teljességgel irracionális, sokszor elképesztő, sokszor elképesztően eseménytelen szerelmi életnél csak egyvalami rosszabb: amikor a rokonaid a vasárnapi húsleves fölött erről faggatnak. Ha lesz esküvő, úgyis értesülnek majd róla, addig meg hagyjanak békén!

A többi kamasz. Alap, hogy a kamaszok néha kegyetlenebbek és nyersebbek tudnak lenni, mint a felnőttek, erre jön még egy lapáttal, hogy össze is vagytok zárva az év nagy részében az iskolatársaiddal, és mindenki egymáshoz képest próbálja meg meghatározni magát és a helyét a közösségekben. A netes közösségek miliőjéről meg már ne is beszéljünk!

A tananyag. Mert mi van, ha jó a nyelvérzéked, penge vagy humán tárgyakból, és a világért nem tudod megérteni, hogy mi értelme van bemagolni a kémiai egyenleteket, ha egyszer soha, soha az életben nem lesz rá szükséged, és hajlandó vagy mindenki előtt ünnepélyesen megesküdni, hogy a közelébe se mész többet a kémiának, csak vessenek véget a gyötrelmeidnek?

A szülők: nyilván a te szüleid is megfogadták anno, hogy ők bezzeg laza, elfogadó és jófej szülők lesznek. És nyilván ez nekik sem sikerül nekik 100%-osan. Ha jól kijöttök egymással, akkor hurrá! De nagy a valószínűsége annak, hogy ezekben az években értitek meg egymást a legkevésbé, még akkor is, ha amúgy eredendően jószándékkal viseltettek egymás iránt. Csak hát közétek áll a különböző nyelv, öltözködési stílus, társadalmi elvárások, gondolkodásmód, zenei ízlés, közeli életcélok, Snapchat, szórakozásbeli preferenciák, és megannyi más tényező.

Érzelmek. Miért vannak?? Ki akar felülni erre az elszabadult, tébolyult hullámvasútra? Csomó mindennel nem tudsz mit kezdeni, sokszor még azonosítani sem tudod magadban, hogy mi is gomolyog benned. Nyugi, az évek meg a rutin segítenek majd! Amúgy sok ember még felnőttkorára se rakta helyre az érzelmi dolgokat magában, csak épp megtanult velük élni. (Ez nem a legjobb taktika mondjuk…)

Ismered azt a zsiborgató türelmetlenséget, hogy mikor érkezik el már végre a felnőtt élet. (Hogy aztán pár év múlva már te mondd a kamaszoknak, hogy milyen fene jó dolguk van…) 😀