Borissza Ferenc idén februárban lett volna 100 éves. Fogoly, utazó, nőcsábász, szőlész-borász, 8 nyelven beszélő életművész, apa és ki tudja mi minden még: unokája, Borissza Kitti elhatározta, hogy digitalizálja és másokkal is megosztja nagyapja kalandos életét és feljegyzéseit.

Feri bácsi rengeteget stoppolt, utolsó útjára 73-ban, 61 évesen indult. Akkor Görögországba ment, kamionstoppal, de aztán hajót is stoppolt, igazi vakmerő vagány volt. Stopposoknak összeszedett tanácsai a Balatonaligai stoppos találkozó lapjában is megjelentek anno, ezeket olvashatjátok most nálunk.

Ne feledjétek, 1985-ben íródtak ezek a sorok, mégis ma is érvényesek.

 Ebben az egyre jobban elidegenedő világban az autóstop jó eszköz az
egymáshoz való közeledésre. Amikor a stopposnak megáll egy autó: két
ember már egy kis lépést tett egymás felé.

 Amikor becsapod a kocsi ajtaját, egy másik ajtó kitárul előtted.
Minden emberben él a vágy a kitárulkozásra. Két – egymásnak vadidegen
– ember között sokszor olyan intim dolgok is szóba kerülnek, amiről
talán még a legjobb barátjuknak sem beszélnek.

 Az az autós, aki megáll, rossz ember már nem lehet.

 Ne stoppolj útkereszteződés előtt, mert az autós majdnem biztos,
hogy jobbra, vagy balra mutogat, csak előre nem.

 Én a mobilstop híve vagyok. Nem állok ki a sarokra, hanem ballagok
a jobboldali útpadkán. Ha hátizsák van rajtam, amikor hallom a
motorberregést, belepúposodom a nagy cipekedésbe. A siker ilyenkor
minimum ötvenszázalékos. (Vagy megáll az autó, vagy nem)

 A stoppolásnak nem csak pszichológiája, koreográfiája is van.

 Mikor? Kora reggel a legkönnyebb, este a legnehezebb a stop.
(Lányoknak fordítva.)

 A stopposnak meg kell tanulnia a meglátogatandó országot!

 A kalandot nem kell keresni, eléd jön, mint egy jó stop.

 Málhádnak időben keress helyet, mert a hátizsák eltakarja előled a
látnivalót!