Igazából a legtöbb horrorfilmben ugyanazok a klisék vannak, és mi mégis ugyanúgy parázunk rajtuk. Libabőröztető lista következik!

 Az emberek bemennek a sötét szobába, ahonnan sikolyokat hallanak. Miért??

 Lerobbanó autó, ami vagy pont egy elhagyatott mező közepén robban le, vagy soha nem indul, amikor kéne neki. Ha mégis elindul, akkor a hátsó ülésen már ott van a gyilkos.

 Hőseink épp kinéznek az ablakon, amikor az üveg másik oldalának hirtelen nekicsapódik egy kéz. 100 százalék,  hogy lesz egy ilyen a filmben, és mégis ugyanúgy ránk jön a frász.

 A nők mindig elesnek rohanás közben.

 Ha ketten vannak egy kísértetházban, akkor kettéválnak, hogy „majd találkozunk”. Biztosra vehetjük, hogy az egyiküknek nemsokára csúnyán befellegzik.

 Parás kütyük – ha felveszed a telefont, hátborzongató hangon hörögnek bele, ha bekapcsolod a tévét, tuti egy zsíros hajú zombi kiscsaj fog kimászni a képernyőről.

 Apropó, ijesztő gyerekek. Egy gyerek sokszor már akkor is kicsinál, amikor az áruház közepén a hasán forogva üvölt a csokibiszbaszért. De ha egy elhagyatott épületben néz rád meredten, és suttog, esetleg szellemeket lát, akkor garantáltan hideglelést kapsz.

 Először mindig a fekete srác vagy a fehér ruhás szereplő hal meg.

 A főhősnek soha nem hisz a környezete, csak amikor már késő. Akár egy láncfűrészes zombi is lóghatna a nyakában, az első félórában úgyis azt hiszik, hogy csak bedrogozott, vagy alapból túlreagálta.

 Bármit is vetnek be ellene, a gyilkos soha nem hal meg (nyilván még a sztori végén se, hogy készülhessen a filmből folytatás).

Képek innen: 2, 3, 4, 6, 7, 8, 10