Vannak bizonyos epik cselekvések, amik képesek minden évben a kihagyhatatlan szezonális móka képében feltűnni és amikbe évről évre újult lelkesedéssel vetjük bele magunkat. Mintha nem emlékeznénk rá, hogy fájnak, hogy kényelmetlenek, hogy elképesztően macerásak és hogy egyáltalán nem érik meg…

 Spontán hógolyózni vagy hóembert építeni. – Vízálló kabát, hótaposóba tűrt nadrág, sapka-sál, és ami a legfontosabb: síkesztyű nélkül garantáltan a végső kihűlés állapotába jutunk, ami a láb- és kézujjainkban lüktető égő fájdalomban csúcsosodik ki.  Beöltözős buliba menni. – A farsangi szezon a gyermeki énünk reménysugara, hogy igenis van élet a Karácsony és a tavasz között. De az otthon lévő dolgokból összetákolt – egyébként nyilván zseniális – jelmezünk a partiban már valahogy sosem olyan ütős, szellős vagy túl meleg ráadásul folyamatosan a választott karaktert hozó pózokba kell vágódnunk, hogy a nem beöltözött emberekkel készült fotókon ne tűnjünk elmebetegnek vagy jobb esetben kiégett kurvának.

 Mezei virágokból szedett csokrot hazavinni. – Az első igazi tavaszi kiszabadulásunk alkalmával tutira összeszedünk valami giz-gazokat, hogy becsempésszünk az ébredező természetet a téli álmot alvó otthonunkba. Kár hogy ezek a virágok többnyire egyáltalán nem bírnak életben maradni, miután leszedted őket, illatuk pedig egyáltalán nincs, szaguk és rajtuk élő bogaraik annál inkább.

 Az erkélyen / a teraszon / a kertben aludni. – Ahogy egyre melegszik az idő, nekünk is egyre meredekebb ötleteink támadnak. Menetrendszerűen eszünkbe jut, hogy de jó volt, amikor az oviban kint aludtunk az udvaron, miért ne lehetne most is. Pont mint a filmekben, a csillagos eget nézve, egy kockás pokróccal, a napágyon. Mekkora fíling! Jah, magyarázd ezt el az éjszaka 10 fokra lehűlt levegőn kihűlt szerveidnek.

 Fesztiválon sátrazni. – A legnagyobb kúlság, de ha kicsit megerőltetjük a memóriánkat és a tökéletesre szépült nyári emlékeket pontosabban felidézzük, bevillan az a katartikus gyönyör, amikor a saját fürdőszobádban megszabadulsz az igénytelenség hajlatokba bekúszott nyomaitól, majd elfekszel a testformádhoz idomuló matracodra és lehajtod a fejed a tiszta, puha, a nyaknak is kényelmes párnádra (meg a sípoló füledre) és 20 órát végig alszol a legmélyebb álomban.

 Birsalmasajtot készíteni. Birsalmából BÁRMIT készíteni. – Finom-finom, mint minden gyümölcs, na de, hogy betongolyókat hámozzunk egy kis közepes kamrai nasi kedvéért?! Neee!

 Sütőtöklámpást faragni. – Eszméletlen babra munka és sosem lesz olyan szép, mint a filmekben meg a Pinteresten. Ha ránk hallgatsz, inkább krémlevest készítesz belőle, vagy csak kiteszed dekorációnak úgy, ahogy van.

 Korcsolyázni. – Tipikus adventi kipipálandó. Jaj, de jó is körbe-körbe menni a tömeggel a csúszós, hideg jégen, reflektorfényben, gondosan elhelyezett, minden szögből bömbölő hangszórókból szóló slágerekre! Hát még kibújni a mindenhol szorító, transformers patákból és visszacsúsztatni a lábunkat a puha, légies, a megszokott alátámasztást biztosító csizmánkba.

 Gesztenyét sütni. – Igen, valóban idilli dolog egy Owen Wilson vígjáték alatt bontogatni a kosárkába, kockás konyharuhába burkolt, gőzölgő gesztenyéket. Kár, hogy a kis kőkemény, forgástesteket be kell irdalni a sütés előtt, így már nem tudod kihámozni a finomságot, mert a ragtapaszok megakadályoznak benne.

 Utolsó pillanatos, szuperhős ziccerként megmenteni a lefújt szilveszteri bulit és felajánlani a lakásodat új helyszínként. – …NEEE!