Augusztus 20. alkalmából jöjjön a nagy nemzeti rockoperánk egy teljesen szubjektív értelmezésben! Melyikőtök tudja kívülről a darabot?

 Szurkoltál Istvánnak meg Rékának, hogy JÖJJENEK MÁR ÖSSZE!!! Még ha ezt a darab dramaturgiája, na meg hát a történelem teljesen kizárttá is tette.

 Habár nekik szurkolsz, kicsit azért drukkolsz szegény Gizellának is, hogy végre dugjon már egy jót jöjjön neki össze egy gyerek, hiszen ezt fejtegeti elég explicit módon a színpadon, de hát mint tudjuk, István oly távol van, miközben mégis közel.

 Akit viszont nagyon utálsz a darab folyamán végig, az Sarolt. Még ha felnőttként meg is érted a szándékait, gyerekfejjel ő a rosszarc.

 A három elégedetlenkedő úr belépő dala, a Gyarló az ember, gyerekként először mutatta meg számodra musicales villanófényben a politika természetrajzát. Remekbe szabott voltát mutatja, hogy azóta se sokat vesztett az aktualitásából…

 Igazából legbelül Koppány vezérnek szurkoltál. (Ráadásul Vikidál Gyula azért elég jól nézett ki abban a szerkóban, valljuk be így magunk között, felnőtt fejjel!)

 Ha mást nem is, de Koppány vezér és Torda sámán dalát, a Szállj fel, szabad madár…-t tudod kívülről azóta is. És jó eséllyel el is hangzik minden rocker buliban, úgy a vége felé, amikor már mindenki kellően részeg, és sámánszerűen táncol.

 Az, hogy két slágergyanús musicalbetét között FELDARABOLJÁK az egyik főszereplőt, elsőre sokként ért. Ez körülbelül olyan bizarr, mint amikor Jézust dalolva feszítik keresztre a Jézus Krisztus Szupersztárban.

 Ha sarokba szorítanának, hogy mondj latinul egy mondatot, és nem vagy gyakorló katolikus vagy bölcsész, akkor valószínűleg Asztrik apát dalbetétje jutna eszedbe először.

 István az egész darabban kicsit olyan tutyimutyinak tűnik, Sarolt akkor már sokkal férfiasabb. Egészen István zárómondatáig, amíg ki nem mondja, hogy „Veled, Uram, de nélküled.” Ha gyerekként már jártál ott töriből, akkor nagyon büszke voltál magadra, amiért érteni vélted, hogy mire utal ez.

 Mikor jön már végre össze István meg Réka??????!!