…és néhányunknak felnőttként is. Hehe.
Kajával dobálózás: tényleg, mi lehet viccesebb annál, mint puha, lágy, akár megrágott kajadarabokkal megszórni a másikat?
Á, meg is van! Például a pisi és kaki szavak ismételgetése MINDENFÉLE kontextusban, vagy csak úgy, hangosan, hosszú negyedórákon át!
Meg egyáltalán: pisi és kaki és társai szavak felismerése mindenhol, még ott is, ahol nincsenek. Misi? Pisi! Maki? Kaki!
Megállíthatatlan kérdezésfolyamok: és honnan jön a kutya? Mit csinált ott a kutya? Kié ez a kutya? Na, és mit eszik ez a kutya? Amatőr vagy, és megválaszoltad az első kérdést? Ha egyszer bementél ebbe az utcába, innen nincs kiút! Közben persze csillognak a kis szemek.
Rájönni, hogy mi hozza zavarba a szülőket, és azt csinálni lehetőleg minden nyilvános helyen: kezdve onnan, hogy felnyalni a padlót, odáig, hogy „NE ölj meg, anya!”, a bolt kellős közepén.
Idióta hangú figurák idióta dalokat énekelnek. Rettenetes. A gyerekek: imádják. Emlékeztek a Hupikék Törpikék feldolgozásokra? Nyilván mi is imádtuk.
Homok csorgatása egyik kézből a másikba. Ugyanez a kádban: tenyerekből kis vízköpők, vizes játékokból komplett szökőkútrendszerek kialakítása. Tuti az önfeledt kacagás!
Megkóstolni mindent. A cipők koszos talpától a távirányítóig. Ezt mondjuk meg tudjuk érteni, csak mi már nemzetközi konyhával csináljuk – ami néha szinte ugyanez.
Meglátni anyát és apát csókolózás közben, vagy észrevenni, hogy valakinek kilóg a bugyija. Óriási kacajok!
Állatok nyesztetése: békésen tűrő spániel fülének húzkodása, bernáthegyi meglovaglása, és persze a klasszikus szivatás, amikor úgy tesznek, mintha eldobnák a labdát.