Néha megpróbálunk okosabbnak lenni az orvosunknál, vagy épp hülyébbnek tettetjük magunkat a kelleténél. Ismerős doktor bácsink megírta, miket gondol magában – persze miközben udvariasan válaszol, MINDENRE.

  Aggódó beteg: „Tényleg muszáj megröntgenezni?” – Nem, valójában az aurája torzulásából is pontosan látom a törést.

 A családos beteg: „És ha már itt vagyunk, megnézné az unokatesóm lábát is?” –  Persze, sőt szeretném, ha az ángyikája is befáradna a köszvénnyel.

 A beteg, aki lecsap a kínálkozó alkalomra: „Apropó, ha már itt vagyok, megmutathatom a térdemet is?” – Ja, nem, köszönöm, láttam ma már egy csomót.

  A beteg, aki megoldja: „Levettem a gipszet, mert koszos lett, ugye nem baj?” – …

 A gyanakvó beteg: „Hát, igen, körülbelül százhúsz kiló vagyok, ez összefüggésben lehet a térdfájással?” – Nem is tudom, nem is tudom, hm-hm, elképzelhető. IGEN.

 Aki nem szeretne gipszet: „Ajaj, és akkor ezt most tényleg muszáj begipszelni?”- Nem,  az előbb csak vicceltem, haha, igazából nyugodtan hazamehet a törött bokáján!

 Aki nem szeretne levetkőzni, amikor megkéri az orvosa: „Akkor megvizsgálnám a térdét. Levenné a nadrágot, kérem?” „Muszáj? Nadrágban nem lehet?” – Dehogynem! Nem is kell látnom, majd találgatok a farmeren keresztül.

 Az optimista beteg: „És akkor ezt muszáj megoperálni? Hátha elmúlik magától!” – Persze! Hiszen ez a probléma híres arról, hogy magától rendbejön…vagy talán mégis inkább megoperáljuk.

 A kíváncsi beteg: „És az tényleg úgy van, mint a Vészhelyzetben?” – Persze, és kb. annyit kefélünk az ügyeletben, mint a Grace Klinikán!

 A próbálkozó beteg: „És nem tud adni valami jó fürdőbe beutalót?” – Nem, sajnos mi csak Disneylandbe adunk.