Van pár utca, amik lazán feltették Budapestet a világ legmenőbb bulivárosainak a térképére. Ennek megfelelően a bulinegyed már egy külön állam az államban, sajátos jelenségekkel, amiken a kívülálló először igencsak megütközhet.

Sehol máshol nem ennyire természetes, hogy péntek este 8-kor összefutsz egy halom, pénisznek öltözött részeg angollal. A pesti bulinegyed az angol legénybúcsúk mekkája, ami miatt sokan morognak ugyan, de azt tagadhatatlan, hogy szépen megdobják az idegenforgalmat. De ugyanekkora eséllyel találkozol össze egyendiadémot és –szettet viselő lánybúcsús csapattal is, akik sokszor be is találnak, hogy segíts a menyasszonynak az aktuális hülye feladatában. Pro tipp ivós játékra: akárhányszor találkoztok egy angol legénybúcsús hordával, igyatok egy sört.

Van egy olyan jelenség, ami ezt a pár utcát leszámítva az ország maradék részének egyszerűen elképzelhetetlen, itt viszont mindennapos: a hajnal 3 órás dugó. Igen, amikor a taxik csak centizgetni tudnak, és (miközben pánikolva bámulod a taxiórát) simán ki kell várnod pár lámpaváltást, mielőtt ki tudnátok rongyolni a BuliBermudából. A rutinos partiarcok már eleve a Rákóczira vagy az Erzsébet térre rendelik a takkert. Vagy éppen hazasétálnak.

A bulinegyed nagy része egybeesik a régi zsidónegyeddel is. Az utcán sétálva ugyanúgy találkozhatsz ortodox zsidó családokkal, mint tajtkész angol turistákkal, kóser étteremmel és bolttal, mint a legújabb felkapott partihellyel.

Ez a pár utca egész napra tud programot nyújtani. Délutáni kettesben kávézás, esti koncert vagy buli, aztán ahogy felkeltél reggel, már jöhetsz vissza a kézműves piacra, az időről időre megrendezett napközbeni utcai fesztiválokról nem is beszélve.

Néhány radikális konzervatív csoport szerint a bulinegyed maga a fertő, ahol kiskorú gyermekeink a drogok mámorától sodortan, önkívületben zuhannak bele a pokol legmélyebb bugyraiba sötét kis zugokban. Az igazság ezzel szemben az, hogy a népek az este nagy részében a hely előtt, az utcán ácsorognak békésen egy piával a kezükben, mert a társaság fele cigizik, és ezért nagyobb tömeg van a hely előtt, mint odabent. (Arról nem is beszélve, hogy a fiatalkorúak jóval inkább a lepukkantabb, olcsópiás kocsmákat preferálják…)

Mivel egy idő után minden helynek kialakul a törzsközönsége, ezért egymástól pár méterre buliznak mondjuk a nagyon fenszi zakójú ifjúmenedzserek meg a tetkós-hipszterszakállas srácok. És a nagyon hardcore csapatokban fel sem merül, hogy a másik helyre mennének át.

Nem tudsz tenni 3 lépést anélkül, hogy ne futnál bele ismerősbe vagy ismerős ismerősébe. Szóval ha titkos találkát szervezel, vagy éppenséggel az első tinderes randidat, amikor még zsákbamacska, hogy milyen lesz a másik, akkor a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, hogy ezt adod meg helyszínnek.

Mindenféle nagyon vicces külföldivel pajtizhatsz össze. Egy véletlenszerű pultnál lévő egymás mellé sodródásból a legizgalmasabb beszélgetések alakulhatnak ki, amikor nem csak sztorikat és tapasztalatokat cserélhettek mindkettőtök hazájáról, de sokszor egy teljesen új szemszögből láthatod Budapestet is – ráadásul még a nyelvet is gyakorlod.

Vannak nagyon ismerős arcok, akiknél azon tipródsz, hogy vajon hol találkoztatok – aztán egy idő után leesik, hogy csak azért tűnnek annak, mert mindig az itteni kedvenc helyeiden jönnek szembe veled. Aztán szép lassan elkezdtek egymásnak köszönni is.

 Kihagysz két hetet, és már arra jössz vissza, hogy megint változott a környék arca, és nyílt egy új, frappáns nevű hely. Játssz velünk Facebookon, és nyerj egy karton Gróf Grassalkovich Gamay Noir Rosét, amit a Frappáns nevű, nemrég nyílt (de azóta bezárt) helyen fogyaszthatsz el a barátaiddal, ahol úgy egy üzleti reggelihez, mint baráti világmegfejtéshez, vagy akár mint világosig tartó csapatáshoz találhattok alkalmat.