Eleve ott van a vizsgadrukk, és akkor még lehetetlen feladatokkal is jönnek. Warum? Why? Pourquoi?

Már az elején, a bemutatkozásnál félrecsúszhat a dolog: hiába vagy penge a hobbijaidból, vagy a házatok leírásából, életkorodból és társaiból, a vizsgáztató nyilván inkább arról akar faggatni, hogy mivel érkeztél, és amúgy szeretsz-e utazni. Páff, viszlát szépen betanult mondatok!

Ahogy az is tuti, hogy ha véletlenül reggel ráléptél valakinek a lábára a buszon, vagy nem adtál neki elsőbbséget, na ő lesz a vizsgáztató – és hidd el, meg fog ismerni!

Aztán ott vannak például a hétköznapi, életszerű témák, mint pl. a londoni metróútvonal felújításával kapcsolatos szöveg. Hiszen ugye magyarul is kenem-vágom a kapcsolódó nyelvezetet! Hát NEM. Bezzeg ha sorozatokról, filmekről, vagy kajáról lenne szó!

Érdekes az a német nyelvvizsga is, ahol orosz népszokásokról kell fordítani. Trükkös, trükkös! Hiszen még nem vagyunk eléggé megzavarodva a két nyelv miatt, érdemes belekeverni egy harmadikat is.

Apropó, írtál már levelet a vallásokról? Nos, egy nyelvvizsgán ez is előfordul! Újabb életszerű, praktikus tudás, amit érdemes számon kérni.

Amúgy ti is észrevettétek már, hogy a beszédértésen használt eszközök kissé elavultak? Szinte lehetetlen kihallani azokat az apró számadatokat, elsuttogott kis részleteket.

Aztán ott vannak az extra béna képek a képleírásnál. Nem akarunk erdőkről beszélgetni hosszú perceken keresztül!

És persze a beszélgetés rész is rengeteg veszélyt rejt. Nem szerencsés túl béna társat kifogni a beszélgetésnél, mert aztán nem érted, mit akar…vagy éppen sokkal ügyesebbet, aki mellett könnyen idiótának tűnsz, míg ő csak dobálja a legfrissebb szleng kifejezéseket tökéletes kiejtéssel.

 Amikor pontosan tudod, hogy szoktad használni a szót, ami már a nyelved hegyén is van, csak épp nem jut eszedbe. Természetesen amint végzel, egyből eszedbe jut, 3 szinonimával együtt.

És persze ott van az érzés, amikor a vizsga végeztével kilépsz a kapun, és 100% bizonyossággal érzed, hogy ez gyalázatosan sikerült. Esélyed sincs. Szeretnénk megnyugtatni: van! A remény legalább addig él, amíg meg nem jönnek a papírok!

Köszi az ötletet Kata!