Szakítottál már valaha? Ha nem is kell mindet kipipálnod, le mernénk fogadni, hogy olvasás közben elismerően bólogatsz: ők a te exeid is.

 Aki először törte össze a szívedet: amikor még témazárók és vizsgák keserítették meg az életünket ügyfelek és főnökök helyett! Lehet hogy ő volt az, akivel először csókolóztál, de biztos, hogy ő az, aki miatt először hitted kilátástalannak az életet. Igen, akár négy nap járás után is.

 Akinek te törted össze a szívét: biztos, hogy volt valaki, akit te roppantottál meg, akarva vagy akaratlanul. Igen, például a legjobb barátjával való megcsalás eléggé ez a kategória. Vagy..kimondtad valaha valakinek, hogy „sajnálom, de nem vagyok szerelmes”? Bűnös!

 Akivel barátok maradtatok: a szív kicsit megszakad, a barátság megmarad! Háhá, persze, vagy legalábbis összejártok még szexelni, és próbáljátok fenntartani a korábban is bevált közös programokat. Végül persze valaki újra szerelmes lesz, és jöhet megint a sírás.

 Akivel tényleg barátok maradtatok: mert van ilyen is! Amikor letudtátok a drámát, lecsillapodtak a kedélyek, rájöttetek, hogy egymással tudjátok a legjobban megbeszélni a dolgokat. Vagy kiderül, hogy még mindig vele tudsz a legjobban teniszezni, esetleg sörözés közben világmegváltani. Mindez odáig fajulhat, hogy egymásnak öntitek ki a lelketeket aktuális párjaitokról, aztán lehet bizonygatni, hogy SEMMI, de tényleg SEMMI nincs már köztetek.

 Akivel nem voltatok egy ligában: hiába tettetjük az ellenkezőjét, ligák márpedig vannak. A külsőd, a pénzed, a személyiséged és a származásod is beskatulyáz, és lehet, hogy nem örökre marad így, de ezek igenis érezhetőek. És azok is maradnak, mert még a szakítás után évekkel is emlegetjük a fickót, aki egy kabrióban vitt le a tengerpartra ebédelni szerda délben, meg azt is, aki olyan kis szakadt volt (meg néha egy kicsit büdös is), de valamiért mégis jó volt vele egy ideig.

 Akivel nem is szakítottatok: mert hiszen nem is voltatok együtt soha! Hosszú éveken át lehet kocsmázgatni és létezgetni együtt, különösebb elköteleződés nélkül. Eleinte hiszel benne, hogy majd bejelentitek, aztán már mindenki tudja, hogy kicsit együtt vagytok, aztán amikor már nem értesz semmit, nem tudsz szakítani, hiszen nincs mihez képest elhagyni a másikat. Végül valahogy elkopik, egyszer csak valahogy nem hívjátok egymást többé.

 Akivel közös a társaságod: nos, őt nehéz lenne elfelejteni! Hosszabb kapcsolatok után a közös baráti kör megpróbál nem pártokra szakadni és megy az óvatos szervezgetés, hogy nehogy véletlen egymásba botoljunk/jatok amíg még frissek a sebek. Persze nyilván nem megy, és aztán nyilván ebből lesznek a legnagyobb sértődések és félreértések, miközben a társaság egyik fele próbálja elpantomimezni a hátad mögött a másiknak, hogy mi a helyzet.

 Aki nagyon keserű: „velem bezzeg nem jöttél el falat mászni!” – írja fél év elteltével a Facebookodra, függetlenül attól, hogy amit kommentel, az épp egy közös kép-e az új fiúddal. Közös barátaitok már betéve tudják, mit, és hogyan hibáztál a kapcsolatotokban, és már meg sem lepnek a passzív-agresszív részeg sms-ek szombat hajnalban, bennük válaszokkal másfél évvel ezelőtt feltett kérdésekre. Reméljük, majd megenyhül.

 Aki azóta is egyedül van: szakítottatok, és a Nagy Balfordulat óta az ő élete sehogy sem akar jobb irányt venni. Eleinte -főleg a ki csajozik/pasizik be először verseny idején- még tetszett is egy kicsit, hogy nálad fényesebben alakulnak a dolgok, de már rég nem kívánod neki az egyedüllétet. Amikor találkoztok, csak lemondóan mosolyog az „És te hogy vagy?” kérdés hallatán. Őszintén rettegsz, hogy ő még mindig bízik benne; előbb-utóbb újra összejöttök.

 Aki előbb házasodik mint te: pár éve a legvadabb dolgokat csináltátok együtt, benne volt minden, de minden hülyeségben. Úgy gondolsz rá, mint életed -már elmúlt, de- nagy kalandjára, és egyszer csak PÁFF, ott áll öltönyben a Facebookon. Mi vaaaan???