Tíz közös élmény, amit mindenki magáénak tudhat, aki hosszabb-rövidebb időt eltöltött már -egyébként hőn szeretett- fővárosunkban.
Nem lepődsz meg azon, hogy fűszag van a 2-es villamoson.
Már fel sem tűnik, hogy embernagyságú, villogó fasznak öltözött angol legénybúcsúsok menetelnek a Király utcán tetszőleges este.
Egyáltalán nem lep meg, hogy a város bizonyos részeibe LEHETETLEN taxit hívni.
Megszoktad már, hogy éjjel-nappal a Parlamenttel fotózkodik valaki a Batthyány téren. Sőt, tök érthető, jössz fel a metróval, és bámm!, ott van. Elég menőn néz ki, na. Ugyanez Lánchíddal, Várral, Duna-parttal. Elégedetten nyugtázod, hogy gyakorlatilag egy képeslapban élsz.
Ugyanakkor egész jól hozzászoktál, hogy lehetetlen a kora reggeli gépek indulásához tömegközlekedéssel kijutni Ferihegyre.
Pontosan tudod, hol lehet a legjobb szilvás papucsot kapni (a Daubnerben) és ismered a legtutibb lángoslelőhelyeket (Flórián, Fény utcai piac). Legalább egyszer ittál már zárásig valahol és ettél utána hajnalban romkészen a Szerájban. Ha saját hentesed is van, akiben megbízol: közénk tartozol!
Tudod, hogyan kell értékes másodperceket nyerni azzal, hogy a mozgólépcsőhöz majd közelebb eső ajtónál szállsz fel a metróra. A fejedben egy kis BKV-térkép dolgozik, képben a legfontosabb metró-villamos-busz-troli kombinációkkal. Képes vagy vérre menő vitákat folytatni, hogy hogyan lehet a leggyorsabban eljutni A pontból B pontba.
Ismered -és mindjárt az orrodban is érzed- azt a szagegyveleget, amit csak a metrószél, az aluljáróbűz, a Fornetti és a 200 Ft-os pizza tud együtt előállítani. Ó igen, eau de Nyugati!
Próbáltál már este 10 után alkoholt vásárolni. És te is lepattantál.
Piknikeztél már a Margitszigeten, hédereltél a Filozófusok kertjében vagy a Kopaszin, hekkeztél a Rómain, boroztál a Szabadság hídon. Gratulálunk, úgy tűnik, te is budapesti vagy!