Honnan tudjuk, hogy augusztus utolsó napjaihoz érkeztünk? A naptárból? Ugyan már! Ezek a legmegbízhatóbb jelek:
Az óriásplakátok tele vannak hirdetésekkel, amik írószereket, tornazsákokat és egyéb iskolakezdéses cuccokat reklámoznak, ráadásul olyan szöveggel, mintha a becsöngetés egy hatalmas móka lenne. Haha.
Már mindannyiunkon jól láthatók az idei aktuális hülye formájú barnulások, amik jól mutatják, melyik bikininkben és szandálunkban voltunk a legtöbbet napon.
Eltűnnek a fesztiválozós posztok a Facebook oldalunkról.
Kezdenek a főnökök és az ügyfelek is visszaszivárogni szabiról, és egyre kezd a munka halmozódni.
Már nem csorog le a smink, mire beérünk az irodába. Végre!
Újra kedvünk támadt főzni. 40 fokban a hűtőig sincs erőnk elmenni, és még a főzés gondolatától is szédülünk. Most meg azon kapjunk magunkat, hogy a gasztroblogokat bújjuk, és olyan hétvégi menüt tervezgetünk, amihez járatni kell a sütőt.
Nyilván most szakad el a szandálod, és amikor elindulsz újat venni, rájössz, hogy egyrészt véget értek a nyári leárazások, másrészt már csak zárt cipőket lehet kapni a boltokban.
Gombamód bukkannak fel egymás után a borfesztiválok és a szervezett pincetúrák.
Borúlátóbb ismerőseink már azon kezdenek el nyafogni, hogy vége a jó időnek, félévnyi zimankó várható. (Miközben a bevállalósabbak még októberben is csobbannak a Balcsiban)
És a legtutibb jel: amikor a fejünkre koppan az első gesztenye.
Kép innen