„WOW, ez nagyon király lehet. Szóval te akkor dolgozol, amikor akarsz, meg minden?” – „Aha… Tulajdonképpen MINDIG dolgozom.” A szabadúszás szépségei és nehézségei, avagy  a first world problemek vizére evezünk.

 A szabadúszásban az a legnehezebb, hogy szétválaszd a munkaidőt a szabadidőtől. Mert végülis miért ne írnál meg egy emailt vacsora közben, vagy fejeznél be még valamit elalvás előtt? Miért? POFON!

 A szabadúszás tulajdonképpen azt jelenti, hogy úszol a munkában. Az persze rajtad múlik, hogy kényelmesen úszol vagy elvisz az ár.

 Ha jó áramlatok vannak és elárasztanak munkával, persze mindent elvállalsz, mert ki tudja később is ilyen szerencséd lesz-e. Hónapokkal később rájössz, hogy a helyzet kezd konstanssá válni…

 Ha szabadúszó vagy, az ismerőseid folyton betalálnak kisebb munkákkal, amikor „csak” ezt meg azt kellene gyorsba megcsinálni.

 A számlával és a könyvelővel szarakodás időintervallumát nyugodtan hozzá lehet számolni az óradíjhoz. Egy idő után rájössz, hogy egy pár ezer forintos munkával nem keresel semmit, ha a pénz megszerzéséhez szükséges munkadíját kivonod belőle.

 „Végre tudok otthon napközben egy jó ebédet főzni magamnak! Na jó, még ezt megcsinálom aztán főzök” – gondolod délben. Aztán hatkor kiflicsücsköt rágcsálva rájössz, hogy egész nap nem ettél semmit.

 A könyvelődnek kötélidegekkel kell rendelkeznie, ha egyikőtök sem szeretne súlyos büntetéseket fizetni, vagy csak úgy szabálytalankodni.

 A barátaid, szerelmed megkérnek, hogy intézz már el valamit munkaidőben, te úgyis ráérsz. R.Á.É.R.S.Z.

 A szüleid megkérdezik a telefonban: na és holnap is dolgozni fogsz?

 Kávézóban dolgozni fancy, egy ideig. Mondjuk addig, míg a munkáért kapott pénzt nem költöd el előre szendvicskére meg sütikére. Otthon dolgozni cool, addig, míg nem kezd el fájni a hátad a konyhaszéktől. Viszont co-working irodában dolgozni szuper: akkor mész, amikor akarsz és még látens munkatársaid is vannak!

A szabadúszás jó oldalát a 2. részben vesszük sorra!